Szöveges mező

Elérhetőség:  orihime@freemail.hu

Naptár
Szavazás
Hogy tetszenek a verseim?
Nagyon jók!
Nem az én stílusom.
Lehetne jobb is...
Elmegy.
Függöny
 
Játék csak az egész,
libbenj függöny fel!
Mert aki most nem merész,
az nem ér semmit el.

Játsszál csak, játssz!
Bizonyítsd, hogy igaz,
valaki lehetsz,
s nem maradsz ugyanaz.

Mindig össze gabalyodnak a szálak,
csak tudnám, velem ki van?
Mennek feljebb az árak,
s engem most sorsolnak.

A licit egyre magasabb,
a játék nem jó tovább,
s arra senki nem gondolt,
hogyha nekem elég volt,
elhúzom a fodros függönyt,
s nem játszok tovább.
 
Engedj már
 
Engedj már!
Vár a fény,
és elsöpör a sötét ár,
ha tovább gondolkodnál.

Engedj már!
Túl szoros a lánc,
nagy lesz a kár,
s ez egyikünknek sem lesz örömtánc.

Hadd menjek!
Eressz el...
Ha nem akarod,feldühíteni ezt a lelket.
Kérlek, ez kell??

Engedj már!
Öklöm az arcodnál,
de csak kinyújtott ujjam éri el, mit takar a vár,
talán arcod végig simítanám.

Engedj már!
Megfeszül a lánc.
Nem adom fel soha, nem érted hát?
S ebbe a bástyámba ugyan senki fel nem mász.

Had menjek...
el,a lelkem után...
neked már úgyis mindegy nem?
A szívem már utál.

Engedj már!
Elég volt belőled!
Betelt a pohár!
Engedj...engem odakint annyi minden vár...
 
Itt...
 
Elalszol,
s én álomvilágba repítelek,
egy szépbe,
hol nem kell félned.

Megvédelek,
itt van hozzá erőm,
itt nem bánthat téged senki,
itt én vagyok a király,
kinek nem lehet ellenszegülni.

Megadhatok mindent,
ruhákat, kincseket,
szívemet,szerelmet,
s csak szavadat kérhetem.

Minden este gyere hölgyem,
nekem te adsz életet.
Soha ne hagy magamra,
mert magányom felemészthet.

Én itt várni foglak,
lesem jöttödet,
a szép álmok kapui nyitva állnak előtted,
s ha túl fájdalmas az élet,
akár itt is maradhatsz, vélem.
2011.10.29
19:02
2011.11.02
08:51
 
Vad és vadász
 
Űzött a vad,
mögötte vadász,
s számító léptekkel,
halad az állat nyomán.

Mindjárt utolért,
mindjárt oda ér,
dübörög az adrenalin,
lüktet az ér.

Taktikázik mind a kettő,
s a kérdés vajon ki lesz a nyerő?

Vadász urunk csőre tölt,
folyik a verejték,
(ugyanis párás a levegő, sűrű az erdő.)
S a vad most űzőjével szembe kerül.

Nézi s csak nézi,
hátha elengedi,
de az ember nem engedi,
élvezte a játékot,
úgy gondolja vége ,
s látja ezt az állat a szemébe.

Dörren a puska,
sírnak a fák,
s a vadász haza indul mára már,
hol otthona melegébe a családja vár.
2011.10.25
18:40
 
Busz
 
Hideg van itt kint,
várakozok.
Már látom, közeledik,
fénye elvakít mindenkit.

Felszállok a buszra,
párás lesz a szemüveg,
mutatom a bérletet,
helyet keresek.

Tompítja fényeit,
csak halványan dereng,
s gondoltaimban most az élet nem pereg.

Visszanéz egy arc az ablakból,
fáradt.
Majd utána kémlelem a sötét tájat.

Zenét hallgatok hetszeten,
s ha lecsukom szemem,
mesze visz a képzeletem.

Lassan a busz megérkezik,
szedelődszködök.
Nyomom a gombot, ajtó nyílik,
s a hideg beáramlik.

Dideregve indulok neki,
összehúzom kabátom,
csak egy rövid séta,
s máris magam otthon találom.
2011.11.02
16:42
Szöveges mező

Lavati Bettina

1991.12.23

Gondolatok, rímek, lelkem elzárt szegletei mögül.

Diavetítő