Szöveges mező

Elérhetőség:  orihime@freemail.hu

Naptár
Szavazás
Hogy tetszenek a verseim?
Nagyon jók!
Nem az én stílusom.
Lehetne jobb is...
Elmegy.
Utam
Jártam dombokon, hegyeken,
Éltem kalandos életem.
Mostmár a végén baktatok,
Csak kilépek a padkára,
Elterülök az út mellett,
Becsukom a szemem.
Fáradtvagyok, s így most jó nekem.
Pihenek egy picit,
Hogy utána befejezzem.
Befejezzem, mit egykor elkezdtem,
Bolondos, bohém életem.
Igaz mára már megnevelt az élet,
De mégis a végét úgy akarom befejezni, mint régen.
Bolondként, ki nem féli a végtelent.

Hosszú volt az út, mi idáig vezetett,
Söpörtem félre gátakat,
Elhordtam az akadályt,
S ezért néha nagyárat fizettem.
De megérte az áldozatot,
Mert hatalmas csodákat adott.
Családot, szeretetet, örömteli érzéseket.

Mára, már senkim se maradt,
De nem bánkódom,
Mert teljesült minden kívánságom.
Így most felkelek,
Hogy újra haladjak utamon.

Már nincs sok belőle,
Pár lépés összesen,
De nem rémít e táv,
Mert elfogadom, hogy lejárt az életem.
Még két lépés a pusztában a betonon,
S eltűnik minden.
Itt az utam vége, mi tátong a semmiségbe.
Bolond voltam egykor,
S most is az leszek.
Vakmerő, ki nem féli az ismeretlent.
Belépek e sötét kapun, hogy felfedezzem a végtelent.
 
Mi emberré tesz
Lélek. Szív. Fájdalom. Boldogság.
Egy ember mind ezzel együtt jár.
Ha befogadsz valakit szívedbe s barátod, szeretőd lesz,
ez a négy dolog mutatja mi emberré tesz.
Ezek nélkül nincs élet, még ha épp oly fájdalmas is ez.
Lehet, hogy egyszer szenvedsz lehet, hogy sokszor rossz,
de gondolj bele ha nem lenne kín,
mi mutatná ugyan, hogy mi a rossz?
Mi mutatná az utat mi téged formázott?

Öröm, mi mosolytcsal egy megfáradt arcra,
apró kicsi dolgok, mik jobb tesznek egy-egy napot.
A vidámság mindenhol ott van,
csak csalogatni, terelgetni kell,
s egy szép napon már észre sem veszed,
hogy szívedben ott van.

Lélek, csalóka egy dolog,
túl könnyen vidám lesz,
de máskor észre sem veszed,
s már a betegség terjed.
Érzékeny vagy erős,
csak rajtad áll,
de sose cselekedj ellene, mert az csak neked fáj!
Ne erőltesd, ha gyenge vagy,
mert az csak Te vagy!

Úgy lehet jobb neked,
ha egy szívbéli barátod segít ezen,
kinek mindent elmondasz, meghallgat,
s tudja, hogy mi mardossa lelked.
Kimondja mit gondol,
tanácsot ad, s rávilágít,
hogy a világ még mindig áll és forog.

Lélek. Szív. Fájdalom. Boldogság.
Mindez kell, hogy ember légy,
még ha fájdalmas is,
mert holnap öröm vár.
 
Egész

Legyen erős a lelked,
hogy dobogjon a szíved,
mert megpróbáltatás vár
mit túl kell élned.
Közel a vég de nem a tiéd
hanem azé kinek szemében mindig ott ragyog az ég.
Az éjfél kékje vagy a hajnal fénye
mind ott van az ő létében.
Ki számodra az éltető,
ki nélkül már a levegő sem vehető.
De a betegség ezt nem figyeli,
csak terjed, terjed körbeszövi,
s a tested nem engedi.
Pusztítja mit elért benned,
s téged szívem elvesz tőlem.
Már nem foghatom meleg kezed,
csak a hideg követ érinthetem.
Te voltál ki éltetett s fele szívem elvitted.
S kínzó fájdalommal, sebesen, őt magára hagytad.
Szívem lassan, lassan évek múlva gyógyulni kezdett,
S újra egész lett.
De a felét már nem adom senkinek!!!

 

Elhagyva

Egyedül vagy a világban nincsen párod néked,
a magány elemészt úgy érzed véged.
Csak bolyongsz összevissza, nem leled a helyed,
várod a csodát s várod a te szerelmed.

De nem jön, hiába vársz reá,
s úgy érzed elhagy a remény, elemészt a magány.
S egyszer csak madárka száll alá s csicseregve fordul hozzád
s azt dalolja néked: Az élet megy tovább!

Hallgatsz rá feledni próbálod bánatod,
De madárka tovább nem dalol s úgy érzed ő is elhagyott.
S magányosan tengődsz tovább a világban
s úgy érzed sehol nincs helyed,
Így hát magányosan, egyedül feladod az életed.

 
Feledés

Már nem ő szívem leghőbb vágya,
már nem emészt a bűnös lángja.
Ha közelben van még csak kibírom,
de érintését nem tagadom.

Elmém, szívem már felfogta,
ha mellettem is áll ő,
mérföldes szakadék van köztünk,
min változtatni nem lehet.

Már rájöttem, s jól tudom,
ő ölelni engem sose fog.
Mint egy ember, úgy tekint rám,
mint egy lány, kit ő nem vár.

Mindezt tudom, s mégis
ha véletlen hozzám ér,
a szívem sajog.

Már nincs sok hátra,
s nem látom őt,
hiányozni mindenképp fog,
de új élet s lehetőség közeleg,
friss szerelem, új szenvedély,
s őt elfeledem.

Szöveges mező

Lavati Bettina

1991.12.23

Gondolatok, rímek, lelkem elzárt szegletei mögül.

Diavetítő